Az allergiáról
A 21.század kihívásai egyike – az egészség terén – kétségtelenül az allergia. Allergiáról akkor beszélünk, ha egyébként ártalmatlan anyagok szervezetbe jutása indokolatlan reakciót vált ki, tehát szervezetünk tévesen túlzott válaszreakcióval reagál. Az allergének tehát mindennapi életünk elválaszthatatlan részei, nem iktathatjuk ki őket környezetünkből, mert allergénné a szervezet megváltozott viszonyulása teszi őket.
Immunrendszerünk állandó jelleggel, kisebb‐nagyobb aktivitással folyamatosan biztosítja az egyensúlyt a szervezet és a külvilág között. Célja elsősorban a fertőzések elleni védelem. Másik fontos funkciója a tolerancia, hogy harmóniában éljünk környezetünk azon részével, amelyik nem jelent közvetlen veszélyt számunkra. Az egészséges ember toleráns például az elfogyasztott élelmiszerekkel szemben, illetve a számára veszélytelen élőlények fehérjéivel, legyen az valamilyen virágpor vagy például macskaszőr. A reakció súlyossága különböző lehet, a legenyhébb szénanáthától a súlyos asztmáig, bőrgyulladásig vagy az esetleges halálos kimenetelű méh‐ vagy darázsméreg allergiáig.
Ha az allergén bejut a szervezetbe, aktiválja az effektor sejteket, amelyek közvetítőanyagokat (ún. mediátorokat) szabadítanak fel. Ezek egyike a hisztamin. Biológiai hatásai jól ismertek – tüsszögés, orrfolyás, viszketegség, hasmenés, kiütés, esetleg asztmás roham, de rosszabb esetben torokduzzadás (odéma) is lehet.
Az allergiás hajlamot alapvetően génjeink határozzák meg, de a környezeti hatásoktól függ, hogy betegek leszünk‐e vagy sem. Kétségtelen, hogy egyre több vegyszert használunk mindennapi életünkben.
Az élelmiszer‐kereskedelem olyan táplálékokat tesz elérhetővé, amelyeket szüleink legfeljebb csak könyvekből ismertek. Az ipar és az autók által szennyezett levegő, az ételeinkben lévő tartósítószerek és színezékanyagok, a takarításhoz és mosakodáshoz használt vegyi anyagok és a civilizáció többi „vívmánya” , a dohányzás, lakásban tartott állatkedvenceink, az indokolatlan gyógyszerszedés, mind közrejátszanak az allergia kialakulásában.
Az allergiás hajlam már csecsemőkorban megmutatkozhat. Az első jel legtöbbször a nem kizárólag anyatejjel táplált kisbabáknál előforduló bőrgyulladás(ekcéma), esetleg kiütés (az esetek nagy részében csalánkiütés). Emellett gyakori légúti hurut okozója is lehet a tehéntej‐fehérje allergia.
Kivételes esetben a kizárólag szoptatott csecsemőknél is, főleg ha anyai és apai ágon is öröklött allergiás hajlamról van szó, gyakori a tehéntej‐túlérzékenység okozta allergiás bőrgyulladás (ekcéma), amelyet nemcsak a tehéntej , hanem más ‐ az anya által fogyasztott ‐ élelmiszerek is okozhatnak. Ezeket a problémákat később az asztma vagy szénanátha válthatják fel, illetve bizonyos esetekben ezek mindegyike egyidejűleg is előfordulhat.